Szerencsénk volt, ha már hazarepültünk esett nekünk egy kis hó és meg is maradt 24-re, így Marcika is megláthatta milyen az igazi tél. A karácsonyfát hozzánk az elfoglalt angyalok már 24-én reggel ledobták. A gyerekeknek nagyon tetszett, bár Juli kicsit csalódott volt hogy ajándékok még nem voltak alatta. Sokat nem kellett várnia, délután az alvás után a Patyi családhoz mentünk át, ott jött először a Jézuska és volt vacsora, sőt Juli ott is maradt aludni az unokatesókkal. 25-én a szokásos nagyi-féle halászlé ebédre mentünk át, persze ott is termett valami a fa alá, majd itthon délután végre a saját ajándékait is megtalálta. A sok ruha, könyv, dvd mellett szerencsére kevesebb játék érkezett a gyerekeknek (úgyis alig férünk el a meglevőktől), de Juli kapott egy orvosi táskát és azóta is boldogan gyógyítja hol a babáit hol Marcit. Mondjuk Marcikára rá is fér, az egész család náthás beteg, de ő be is lázasodott 24-én, úgyhogy másnap még az ügyeletre is ellátogattunk. Szerencsére csak egy kis torokgyulladása van, nem adtam be az antibiot mert egy hónapja szedett már, remélem anélkül is felépül.
Marci minden nap megcsodálja a karácsonyfát, hangosan óóó óóó-zik, ismerkedik a díszekkel de szerencsére ő is megtanulta hogy szúrós így nem nagyon akarja lebontani. Örül a sokadalomnak is, ide-oda megyünk és mindenhol lelkesen teper a gyerekek után.
26-án voltunk a zalai családnál, az út jól sikerült, senki nem nyekergett sehol, mindenki megcsodálta a kisebbek mennyit nőttek, Marcinak tetszettek a háziállatok, mindenkivel barátkozott, Adri baba pedig Juli után szaladgált és valamennyit játszottak is együtt.
Hideg van, lassan gyógyul mindenki a náthából, nagy terveink nincsenek a hátralevő ünnepnapokra, örülünk a családnak és igyekszünk minél több itthoni barátunkkal találkozni.
