Daddy eppen Kambodzsaban tolti azsiai korutjanak elso napjait, mi meg itthon lapatoljuk a havat. A gyerekek egesz jol veszik ezt a csonka csaladot, Julival minden reggel beikszeljuk a naptarban az adott napot es nezzuk mennyi van meg Daddy hazaerkezeseig. Marcika pedig naponta megall a DHL-es tablo elott es lelkesen Dede-zik. Jobb hijan Gyuribahoz bujik oda ha itthon van, vagy tegnap a felso szomszed nagypapahoz amikor kell neki egy kis ferfienergia. Ha sikerul skypeolunk is, bar a vegen Juli mindig sir, de megis jo mert megnezi a kinti jatekait es otthagyott dolgait es nem felejti el mi var ra.
Most eppen mindenki egeszseges, remelem ez igy is marad es az influenzajarvany elkerul minket. Marci egyre tobbet dumal, egeszen bonyolult szavakat is probal mint pl. karacsonyfa es teherauto, igaz alig ertjuk de ez nem szegi kedvet. Es tegnap igazi cuppanos puszit adott az arcomra, csk ugy magatol:)
Marci es Daddy:
