Meg egy het itthon. Holle anyo gondoskodik rola hogy meglegyen az eves tel-elmenyunk, ma reggel ismet feher tajra ebredtunk es esett szinte egesz nap. Hat, a helyzetemet ez nem konnyitette meg. Ma egyedul voltam a kolykokkel, suru volt a delelott: mire mindenkit megetettem, feloltoztetettem, elpakoltam, ebedet elokeszitettem, mosast bedobtam - kozben Marci betojt persze - es elkeszultunk indulasra 10 ora elmult. Itt jott egy kis holapatolas, a kedves szomszedok sajnos csak a gyalogos bejarot takaritottak el, muszaj volt a lepecsot es a garazsbejarot is letisztitani. Juli kozben jol eljatszott, egy darabig Marcika is birta a babakocsiban de aztan besokallt hogy nem mozog alatta a kocsi es meg az arcaba is esik a ho, elkezdett sirni. Indultam is volna veluk de tenap beadtam mosatni a kocsit es mint kiderult az uleseket kivettek es nem tettek vissza az isofixet. Na, ez sem nekem sem Marcinak nem hianyzott, o uvoltott hogy visszatettem a babakocsiba en meg suru anyazasok kozott megprobaltam az ovvel rogziteni az uleset, beklikkelni nem sikerult. Juli meg attol kezdett el sirni hogy Marci sirt. Vegul megis eljutottunk a Momba es meregtelenites ide vagy oda benyomtam egy dupla capuccinot. Ezt az esti lakogyulesen megfejeltem ket pohar pezsgovel, es bonusznak a kozos kepviselo odaadta azt a ket postai csomagot amiket honapok ota vartunk, szoval jol vegzodott a nap. (Igaz estere meg elromlott a garazskapu, de mar nem erdekel, majd a szomszed megszereli mert huti a lakasat ha nyitva van.)
Remelem azert Daddnek is marad lapatolnivalo a jovo hetvegere:)
