Most kivetelesen nem a beszamoloval kezdem hanem az otthoniakra gondolok. Ket napja logok a neten es figyelem a tudositasokat a rendkivuli hoban bajba jutottakrol. Hihetetlen hogy egy ilyen picike orszagban is tobb ezren kenyszerultek az autojukban/vonatokon/buszon tolteni az ejszakat informacio, elelem es segitseg nelkul, es gyakorlatilag az osztrak hokotrok hamarabb ertek ode mint a zsenialis magyar katasztrofavedelem. Mi lett volna ha tenyleg katasztrofa van? Az emberi osszefogas viszont szerencsere mukodott es latvanyosan hatekonyabb volt mint a hatosagok, bar ez utobbiak kommunikacioja szerint ok alltak a helyzet magaslatan. No comment. Gyuriba is remelem hamar hazajut Gyorbol a csaladjahoz es a tovabbi utja sima lesz.
Itt a sunny Californiaban nincs izgalom, Juli rendesen jar oviba es nem is sir mar, reggelente es este nagy kod jon be az ocean felol, amugy szepen illatoznak a jazminok a keritesen. A hetvegen van Szent Patrik napja, ami ugyan a irek unnepe de mivel beloluk itt is van sok, mindenhol megemlekeznek roluk, legfokeppen a kocsmakban termeszetesen. Hermosa Beach gondolom mar ma este tele lesz zoldbe oltozott besorozott vidam alakokkal. Az oviban egesz heten a kis zold manokrol olvastak (Leprechaun) akik a kincsuket elassak a foldbe ott ahol a szivarvanynak vege van. Ma zold poloban lehetett menni es mar reggeltol ir zene ment az udvaron is. A kincset ma szerencsesen meg is talaltak a gyerekek: mindenki egy zsak csokitallerral jott haza nagy boldogan.
Marci ebbol nem sokat vesz, altalaban pont akkor alszik be amugy a kocsiban amikor az oviba megyunk Juliert, aki alig varja hogy hazaerjunk es felebreszthesse:) Kitettuk Samu es Jaja fotojat az asztalra itthon, Marci is emlekszik rajuk, amint meglatja felderul az arca es mondja is hogy Mamu, Mamu!
Kitartas az otthoniaknak, kuldjuk a napsutest, itt mar nem is maradt ahogy lathatjatok:
