Swissair-rel repultunk haza végul, Zurichen at. Este fel 8-kor indult a gép ami kényelmes volt, hiszen délutan még tudtak aludni otthon a gyerekek, és pont az éjjeli alvasidőben repültünk. Volt is alvás majdnem végig, igaz a vacsorával sokáig tököltek a mufurc stewardessek, ezért elég későn aludtak el, de gyakorlatilag az érkezésig szunya volt. Marci kinőtte a kis bölcsőt, már nem tudtam belepréselni hiába próbáltam, igy hol Tibor hol én aludtam mellette a széken, ez persze csak neki volt kényelmes, mi nem igazan tudtunk pihenni. Az átszállásnál éppen egy kávéra és gyors csokivásárlásra volt idő és már ment is a budapesti gép. Itt kicsit várni kellett a kifutón a sorunkra és Marcinak nem nagyon tetszett hogy nem mászkálhat, meg hogy vagy 40 fok volt bent, iszonyatos üvöltésbe kezdett jó 10 percig, semmivel nem lehetett megnyugtatni, majd hirtelen elaludt és csak a landolásra ébredt fel. A gyerekek tehát jól utaztak, mi kevésbé. Az átállás viszont nehezen ment, 3-4 napig ébredtek éjjel 1 és 2 között és órákig csak forogtak az ágyunkban. Az első napokban mindenki eléggé fáradt volt de a családnak nagyon örültünk, kezdődhetett az unokatesó buli végre.
