Szombaton suru napunk volt, eloszor a kiszaradt patakos parkba mentunk ahol egy magyar fotos sraccal talakoztam amig a tobbiek jatszottak. Mar egy ideje gondolkodom hogy fejleszteni kellene a gepemet es nagyobb objektivet venni, es o volt olyan rendes hogy felajanlotta hogy kiprobalhatom az ovet mielott egy csomo penzt kiadok. A vege az lett hogy rajottem hogy maga a gep is cserere erett mar, es persze hatar a csillagos eg. Viszont a kulonbseg dobbenetes, itt van ket kep amit a srac gepevel fotoztam, meg igy kicsiben is latszik szerintem:
Ugyhogy a Jezuska valoszinuleg meg nem hoz semmit hanem gyujt tovabb szorgalmasan.
Azutan egy jatszohazas etterembe mentunk ahol talakoztunk a santa-monicai magyar-japan csaladdal, amig a kolykok jatszottak mi meg ebedelni is tudtunk es tobb mint ket szot beszelgetni.
Delutan Samy szulinapi bulijara keszultunk a szomszedban, gondoltam hatha aludnanak elotte egyet mert mar faradtnak latszottak de persze nem, ugyhogy mentunk is at hamarosan. Jott egy igazi sellolany es arcfestest csinalt nekik meg jatekokat jatszottak, Juli mindenben lelkesen reszt vett. Marcinak kicsit sok volt az ember es a zaj es keves az autos jatek ugyhogy o vegul lelepett Tiborral setalni. Mi maradtunk hogy megnezzuk a piñata-t, ami egy tipikus helyi szulinapi jatek: pairmase figura - ez esetben sellolany - van fellogatva kotellel, ami meg van toltve cukorral/csokival, es a gyerekeknek egy bottal kell szetvernie hogy kihulljon az edesseg. A legkisebb gyerek kezdi es mindenki annyit uthet ra ahany eves. Jo massziv darab volt de vegul sikerult elbanniuk vele es szaladhattak felszedni a cukorkakat. Na persze torta is volt meg, ugyhogy Juli annyi edesseget megevett mint Halloweenkor sem.
Vasarnapra szep ido lett megint, ki is mentunk Hermosa Beach-re lazitani, jo volt latni az oceant es a siralyokat a parton, akik november ellenere ugyanugy ucsorogtek a napsutesben. Megnyugtato, hogy ide barmikor ki lehet jonni feltoltodni egy kicsit. Csinaltam egy kis videot az otthoniakra gondolva, a szokasos helyen feltoltve. Kedvenceim a kismadarkak, akik a hullamokat kovetve ide-oda rohangalnak a kis palcika labukkal.
Marci ma is hatalmas hisztivel hagyta el a partot, elindult volna megint vilagga. Nem akar hazajonni, de kozben meg mar hulla faradt a sok szaladgalastol. Nehez az elete - es a mienk is.
