Ezt meg leirom gyorsan nektek. Marcika eli a ketevesek nehez eletet, annyi akarata van hogy meg a legnagyobb lazban az ejszaka kozepen is veszekedett velunk hogy melyik agyba rakhajtuk le. Ma is eleg nehezen ment az elalvas, hallom hogy kohognek, de lassan csak elcsendesedik a gyerekszoba, amikor egyszer csak Marci kezd veszkedeni: Menj innen! Ne gyere ide! Felmegyek megnyugtatni de nem hagyja, ugyhogy kihozom ot hozzank hogy legalabb Juli tudjon aludni. Erre csak nagyobb siras es kiabalas a valasz, leteszem, mire elindul a kis zsakjaban a folyoson sirdogalva, megall az ejjeli feny elott es csak panaszkodik neki jo 10 percen at. Ha barmelyikunk szolni probal hozza csak elkuld. Kis ido mulva leul majd lefekszik ugyanott es csendesen huppog tovabb. Aztan ahogy kimorogta magat mar hagyta hogy betegyem az agyaba:) Ez igy nagyon vicces am, a kis maszatos szomoru arca a feny elott igazan cuki volt. Csak akkor nem ertekelem amikor mondjuk aludni szeretnek lazasan en is, es a tobbiek is.
