Jol telt az ut, a Lufthansa szepen hazarepitett minket, mind a 170 kg-nyi feladott poggyasszal plusz a kezitaskak. A repterrol egy taxi es egy auto kellett hogy hazajojjunk, de itthon vegre a tiszta lakas es Nagyi vart minket, majd hamarosan csatlakoztak Qzanek is. Eleg faradtak voltunk, nem huztuk sokaig ebren, cserebe viszont 1-kor mar mindenki talpon volt es reggelit kovetelt. Minden idok legnehezebb atallasa volt ez, meg napokig nem aludtunk ejjel, Marci rengeteget ebredt, Juli is sirt - hol az ottmaradt baratai, hol az itteniek miatt, megviselte a valtozas. Raadasul Karacsonyra is keszultunk, vasarolni is el kellett vinni oket mert nem volt eleg meleg cipojuk, es meg Halasz Judit koncerten is voltunk a Vigszinhazban. Egyetlen szerencse, hogy nem lett beteg senki, es igy 24-re azert csak osszekaptuk magunkat. Az idovel szerencsenk volt, enyhe napok fogadtak, bar a 10-12 fok hidegnek tunt igy is. A gyerekek nem akartak feloltozni hiaba mondtam nekik, hogy kint fazni fognak, egyszeruen nem hittek el nekem. Juli az elso napokban ragaszkodott a balerinacipo+mezitlab kombohoz, allandoan volt a taskamban egy par zokni. Aztan lassan csak hajlandoak voltak felvenni dzsekit, sot ahogy lent jatszottunk az udvaron, mar sapkat es kesztyut is kertek.
A faradtsagot leszamitva orultek itthon mindennek, a csaladnak, itteni jatekoknak, a szomszed gyerekeknek, jatszoternek, es lelkesen szamoltuk vissza a napokat Karacsonyig.
