Vasarnap hoviharra ebredtunk, majd reggeli alatt kisutott a nap, ugyhogy ugy dontottem elindulunk az Ikeaba, par fontos dolgot beszerezni. A furdokben ugyanis a kadon-mosdon-wcken kivul semmi nem volt, se egy arva akaszto, se zuhanyfuggonytarto rud, se egy polc vagy szekreny ahova le lehett volna pakolni. Mire osszeszedelozkodtunk ujra kitort a hovihar, alig lattunk valamit, de legalabb nem volt forgalom az uton, es szep stabil 30-as tempoban el is jutottunk az Ikaba. Nem mi voltunk az egyetlen batrak, a parkoloban boven volt mar auto, es ahogy bementunk a jatszohazban is nagy elet zajlott. A gyerekek be is mentek, mi pedig igyekeztunk gyorsan es celiranyosan vegigszaguldani a labirituson. Mondanom sem kell par dolog eppen nem volt vagy nem fert volna be, de azert sikerult a legfontosabbakat beszerezni. Ott is ebedeltunk persze, kozben kint valtakozva sutott a nap es havazott, de hazafele mar nem volt gond. Delutan Tibor repult vissza Budapestre az automert, ugyanaz a gep fordult visszafele es hozta cserebe Nagyit. Igy mar hetfon rendes hazai huslevest ehettek a gyerekek, es jatszhattak itthon ovi utan Nagyival es a regi-uj jatekokkal amig mi unalmas beszerzo korutakra (illetve dolgozni) mentunk.
Az elso ovis hetrol holnap olvashattok, fotok majd jonnek elobb-utobb.
