Az uj ovi neve Riverside Early Years, az iskolajuk a folyo partjan van, gondolom innen kapta a nevet. Nagyjabol angol rendszer szerint tanitanak, de a nemzetkozi es amerikai akreditaciojuk is megvan, tehat barmelyik masik iskolarendszerbe at tudnak menni a gyerekek. A tanarok angolok es amerikaiak, illetve van egy cseh ovobacsi is. A gyerekek persze mindenfelek, a legtobben hozzank hasonloan kulfoldikent elnek Pragaban hosszabb-rovidebb ideig, bar akad azert par cseh gyerek es szulo is, de a beszelt nyelv 99%-ban az angol. Ket evfolyam van ket-ket csoporttal, talan 50 gyerek lehet ha mindenki ottvan, minderre van 9 fos szemelyzet plusz a recepcios.
Hetfon reggel nagy izgalommal keszultunk, megbeszeltuk hogy eloszor csak ebedig maradunk, es en is bent leszek veluk ha akarjak. Mindketten szepen bementek a csoportszobajukba, a kicsiknek meg szabad jatek volt, ugyhogy Marcit le is kotottek az uj jatekok, Juliek pedig hamarosan kezdtek a szokasos circle time-ot, ahol ot bemutatta az ovoneni a tobbieknek es kerdezhettek is tole. A delelotti kinti jatekig hol egyiket hol masikat neztem, de mivel eleg jol elvoltak ott is hagytam oket egy kis idore, es csak ebedkor jottem ertuk, hogy hazamenjunk. Eppen eleg is volt nekik ennyi izgalom, Marci mar majdnem aludt a meseles alatt amikor megerkeztem. Alapvetoen tetszett nekik az uj ovi, Juli sajnalta hogy meg nem ismer senkit, es a neveket sem tudja, de azt mondta, volt egy-ket kedves lany, akikkel jatszott. Marcinak leginkabb a tengerimalacok tetszettek, az o emeletukon laknak ketten, lehet oket repaval etetni, es hetvegekre haza lehet oket hozni kolcsonbe. Gondolom, hamarosan nalunk is kikotnek majd. A heten jo jatek volt, hogy bekoltoztek az ures dobozokba, es repaval kellett etetni oket:)
Ahogy sejtettem kedd reggelre Marci lelkesedese elillant, es bar nem mondta hogy nem akar oviba menni, mindent megtett hogy huzza az idot, es persze nagy hiszti lett az oltozesbol es indulasbol, ami leginkabb Julit boritotta ki. Szerencsere az ovonenik nagyon kedvesen es profin igyekeztek a figyelmet elterelni, en gyorsan leleptem es utana nem is volt semmi gond. Mostmar ott is ebedeltek - csomagoltam nekik - es Juli ugy dontott, marad delutan 3-ig. A nagyoknak nagy oromere mar nincs alvas, ebed utan kimennek jatszani kicsit az udvarra, aztan csendes olvasgatas van, majd meg egy kis foglalkozas (zene, torna, fozes stb) uzsonnaig. Jol el is faradt persze, volt egy kis siras az eljovetelkor, a rengeteg uj ingert meg nehez felodolgoznia. Marci szerencsere otthon tudott aludni egesz heten Nagyival, ezutan mar neki is bent lesz a csendes piheno, igy tudom majd egyszerre elhozni oket.
Csutortokon reggel mar kisse faradtan ebredt mindeki, nehezebb volt elindulni, de hiszti mar nem volt. Nagy meglepetesunkre erkezesunkkor a kicsoport mar eppen indulni keszult: falat maszni mentek kisbusszal az ovobacsival egy kulso terembe. Na ez nagyon tetszett Marcinak, hazafele sokat meselt rola, a nap kis szepseghibaja volt csak, hogy a dzsekijet ottfelejtettek, es nem is a sajat polar pulcsijaban jott haza. Az elobbiert megigertek hogy visszamennek majd, a masik a veszteseglistan marad ugy tunik. A sapkajat is sikerult a harmadik napon elhagynia - ezt vegul penteken megtalaltam egy kozos kosarban -, ugyhogy azonnal meg is rendeltem a bevasalhato nevjegyeket es matricakat mindkettojuknek. Juli szepen vigyaz a cuccaira, de egy haromeves fiunal annak is orulhetunk hogy egyaltalan cipo van a laban hazajovetelkor.
A heti temajuk a kinai Ujev volt, keszultek kis lampionokkal, alarcokkal, sarkanytancot tanultak, meseket olvastak nekik az eveket jelento allatokrol, kinai irasjelekkel es az evopalcika hasznalataval ismerkedtek. Pentek reggel volt a buli, vinnunk kellett kinai kajat, innivalot stb, es a ket csoport eloadta a tancat. Sajnos kulon-kulon, igy Nagyi nezte Julit, en meg maradtam Marcival, akit annyira megboritott ez a felfordulas es a sok szulo, hogy par kis baratjaval egyutt nagy sirasba kezdett, ahogy egy pillanatra szem elol tevesztett. Aztan szerencsere leleptunk, es kimehettek jatszani az udvarra ahogy szoktak. Ebed utan elhoztam mindkettojuket, gondoltam hogy Julira is raferne mar egy kis alvas a kimerito het utan, es tenyleg ki is doltek mindketten.
Delutan meg egy felfedeznivalonk volt, amit Juli nagyon vart: itt is talaltam gyerek tornaedzest, amit raadasul magyarul tartanak. Elotte meg kivittuk Nagyit a repterre, aztan irany a tornacsarnok. Kicsit morgolodott Juli, hogy o az ovis baratival akar tornazni - szegenykemnek mar eppen eleg az ismerkedes - de a ket edzo, Robi es Betti annyira kedves es kozvetlen volt veluk, hogy egy szo nelkul vigyorogva mentek veluk aztan a tornaterembe, 4-5 masik magyar gyerekkel egyutt. Hasonlo szertorna alapokat gyakoroltak itt is mint Usaban, es mostmar Marci is beallhatott a csapatba legnagyobb oromere. A lelatorol neztem oket, ugrabugraltak oromukben es szinte vegig vigyorogtak, nagyon elveztek. A csucs a vegen a gyuruhintan lenges volt, ahonnan a szivacsgodorbe ugrottak le, megpedig eleg magasrol. Mindketto nagyon batran csinalta! Ezutan pedig meg felmasztak az ablakba, ami a gyurunel meg jo masfel meterrel magasabban volt, es onnan Robival egyutt ugrottak le. Na ezt nezni is szivinfarktus volt, de egyik gyerek sem nyoszorgott, sot! Zarasul Robi - aki a tornaedzoskodes mellett kaszkador is - felmaszott az emeleti lelatora, ahonnak a gyerekek "lelottek" es lezuhant a szivacsok koze mint a filmeken. A vegen megbeszeltek ki miben volt nagyon ugyes, es meg egy kis csokit is kaptak, nem csoda hogy nem akartak hazajonni. Ugy kellett Julit megygyozni, hogy az edzok is tenyleg hazamennek, johet o is nyugodtan, raadasul mas majdnem vacsoraido volt. Most a naptarban a pentekeket kell beikszelni, hogy tudja mikor johet ujra.
Nagyon suru es izgalmas hetunk volt, jovo heten oviszunet, pihenunk kicsit.
