A helyi Szentendre... Hangulatos kisvaros Pragatol 30 km-re egy folyo partjan, ahova minden, ket napnal tobbet itt-tartozkodo turistat elvisznek. Naugye. A kulonbseg annyi, hogy itt a nagy attrakcio a var, amelyet meg IV. Karoly epittetett 1348-ban, a koronaekszerek es egyeb kincsek, relikviak orzesere. A varat termeszetesen tobbszor atepitettek a kovetkezo szazadokban, de szerencsere az eredeti epuletekbol sok megmaradt igy is, es most kulonbozo turakon bejarhato. A varhoz a falucska foutcajan (gyalogos ovezet) kell felgyalogolni, szerencsere vannak lovaskocsik, mi gyorsan fel is ultunk egyre, nehogy mar az elso oraban elfaradjunk. A varat csak idegenvezetessel lehet megnezni, angol vagy cseh nyelven. Batran beneveztunk a jo egyoras turara, gondoltuk majd lelepunk ha a gyerekek megunjak. Na erre nem volt lehetseg, mert az idegenvezeto neni gondosan bezarta mogottunk az ajtokat kulccsal, es csak akkor nyitotta ki a kovetkezo szobat ha mar szepen mindent elmondott. Juliek vegul egesz ugyesen vegigjartak igy a termeket, megneztunk jopar festmenyt, par regi butort, es egy igen gagyi koronamasolatot, es aztan szepen lesetaltunk a foutcan, a szuvenirarusoknal meg-megallva. Kicsit mar hideg volt, felhos is, a fotok nem lettek jok, pedig nagyon szep a kornyek, egy melegebb napon majd meg jobban korulnezunk. A helyi turista menuben nem biztunk, inkabb hazajottunk enni a hazi olaszhoz. Itt megint eppen szulinapi buli volt, es Juli siman beallt a jatekokba a gyerekekhez, mar epp a tortaert allt sorba amikor mondtam neki hogy ez a Frozen-es torta bar nagyon hasonlit az overe nem glutenmentes. Delutan meg elmentunk egy uj jatszoterre ahol a heten felfedeztem egy hosszu csuszdat, jol kifutottak magukat. Ez talan az elso ilyen hosszu nap volt tele programokkal, delutani piheno nelkul - Marci persze szunyalt a kocsiban, igy remekul birta, este persze hamar ment az elalvas.
