Miutan mindenki kiheverte az ebolat, es egy het suli alatt sem sikerult osszeszedni semmi ujabb virust, orommel konstataltuk hogy egy het szunet kovetkezik. Mid-term break-nek hivjak, vagyis trimeszter kozepi szunet, bar az idozites miatt leginkabb siszunetnek mondhatjuk. A sielest most csak egy hosszu hetvegere terveztuk, ugyhogy az elso napokban vagy Lettice es Leoval szerveztunk programot, vagy velem logtak, ami hol takaritast, hol varosban csavargast jelentett. A het fenypontja azert megiscsak a sieles volt, Juli foleg nagyon keszult ra. A helyi anyukak kikerdezese utan egy hatarkozeli nemet siterepet neztem ki, ami eleg hobiztosnak tunt, es mindossze 2 ora vezetesre van tolunk. Csutortokon ebed utan indultunk, igy delutan meg meg tudtunk nezni a siterepet es megkeresni a siiskolat, illetve nekunk leceket kolcsonozni. A gyerekek felszereleset innen hoztuk, az iskola kedvezmenyevel megint nagyon olcson tudtunk berelni nekik, es legalabb mar itthon is lelkesen probalgathattak az eloszoba szonyegen az alapallast. A szallasunk egy apartmanhotelben volt Zwiesel faluban, innen kb 20 perc autozas volt reggel az ut a hegyre. Elso nap nagyon lelkesen cuccoltunk fel, remek friss ho esett az elozo napokban, boldogan vetettek bele magukat a kolykok. A sisuliban reggel fel 10-tol fel 1-ig tart az oktatas, nekik ugye angolul beszelo oktatot kertunk, es az elso nap szerencsere mindjart egy nagyon kedves lanyt kaptak, aki vegulis igy privat orat tartott nekik. Masodik nap mar a tobbiekhez csaptak oket, es egy masik oktato beszelt hozzajuk angolul. O nem volt annyira kedves, es az ido is kodos hideg volt, meg hat el is faradtak az elso napi melo utan, ugyhogy ez kicsit nehezebb volt, de vasarnapra ujra kisutott a nap es lett egy ujabb kedves lany. Amig ok tanulgattak, vegre mi is fel tudtunk menni sielni, nem mondom hogy szethajtottuk magunkat a bo ket ora alatt, de azert elvezetes volt. Elso nap a sieles utan meg maradtunk fent a hegyen szankozni - egy eleg komoly 1200 m-es palya van ott kijelolve, mi ennek csak a vegen csusztunk de igy is elmeny volt. Aznap raadasul a friss porhoban remekul lehetett hempergozni, es Juliek elveztek nagyon a szamukra hatalmas havat, mar csuromvizesen is alig tudtuk oket leimadkozni a hegyrol. Szombaton kod volt es faradtak is voltak, igy akkor inkabb hazajottunk delutanra, de ma ujra lelkesen hempergoztek az ora utan, es buszken mutattak a tudasukat a kis libalegelon ahol gyakoroltak. Ezen az Arber nevu siterepen amugy egy nagyon jol felszerelt gyerek resz van, tobb "varazsszonyeggel", bar ide meg nem jutottunk fel, de idealis terep lesz nekik megtanulni sielni. Azt hiszem a magasabb arak ellenere jol jartunk, hogy a nemeteket valasztottuk, egyreszt mivel veluk tudok beszelni, masreszt meg a szolgaltatasok szinvonala joval magasabb mint itt a cseheknel. A vendeglatonk, a sioktatok, az ettermekben a felszolgalok mind nagyon kedvesek voltak, a mosdok tisztak, a sicuccnak futott szekrenyt tudtunk berelni, az utak gyontoruen takaritva, a kisvaros sportboltjai szuper valasztekkal varnak - zaras elott 3 perccel is. Meglepetesemre egy eleg jo kis ettermet is talaltunk, ami a bajor kolbaszokat elfelejtve nagyon finom kajat csinalt, ugyhogy legalabb egyszer el tudtunk szakadni a virsli-sultkrumpli kombotol. Meg egy kis szines epizodot erdemes megorokiteni a kronikaban: szombat delutan a kertben jatszottak a gyerekek, egy kis taposomedence befagyott jeget probaltak bottal betorni. Na mit gondoltok mi lett a vege? Igen, Marci beleesett a 20 cm-es vizbe:))) Nagyon megijedt es sirt - azonnal kikaptam pedig - de Juli meg jobban bogott, annyira megsajnalta a kistesot aki a hideg vizben landolt ruhastul. Szerencse, hogy eppen vettunk neki egy uj sidzsekit, es a regit aztatta el, igy vegulis csak a csizmajat kellett nelkuloznie a kovetkezo nap. Osszessegeben mindenki remekul erezte magat es jol szorakozott, mar most azt szamolgatjuk hogy iden vissza tudunk-e meg jonni.
