Alighogy kimostam a sicuccokat, mar vehettem is elo a szekreny melyerol a rovidgatyakat - amelyeknek nagy reszet persze mar kinottek a gyerekek. Irany California, megkaptuk ugyanis vegre a zold kartya interju behivojat. Ezen az idoponton termeszetesen nem lehetett valtoztatni, ugyhogy igy sajnos ket het sulit ki kellett hagynunk, pont ket szunet kozott. Az utat a szokasos Frankfurt - LA jarattal tettuk meg esemenytelelnul, a gyerekek nagyon orultek a repulesnek. Erkezes utan a szallasra mentunk egybol, egy ket haloszobas, ket furdos emeletes sorhazat bereltunk a repter kozeleben, szep nagy konyhaval, mosogeppel meg minden egyebbel ami szukseges, meg egy kis iroda sarok is volt berendezve. Bezuhantunk az agyba, es aludtunk egeszen 1-ig, amikor is reggelit kellett felszolgalni a kolykoknek, majd szerencsere meg vissza tudtunk aludni, es 7-kor ujra kezdtuk a kakaozast immar normalis idoben. Az elso par nap igy szokas szerint komaban telt, de a szep napos idoben meg ezt is konnyebb elviselni. Elso utunk termeszetesen Manhattan Beach-re vezetett, ahol orommel nyugtaztam, hogy itt a helyzet valtozatlan, a fitt anyukak joganadragban szurcsolik a mandulatejes lattet, az apukak flipflop-baseballspaka egyenruhaban futtatjak meg gyerekeiket a parton, a surfos fiuk es strandroplabdas csajok meg mindig fittek, es az Ocean is pont ugy hullamzik mint ezer eve.
A ket het alatt elsosorban a hivatalos teendok intezese volt a celunk, de emellett persze probaltunk minel tobb baratunkkal osszefutni, illetve a gyerekeknek is szorakoztato programokat szervezni. Na meg persze shoppingolni, ha mar eljottunk az akciok es kuponok orszagaba. Szepen terv szerint indult a het, vasarnap Brigiekkel astuk a homokot Venice beach-en, delutan grileztunk Anitaeknal, aztan hetfon mentunk az orvoshoz ujra megcsinalni a kozben lejart papirokat. Kedden gyonyoru strandido volt, ki is huztunk azonnal Hermosa Beach-re, ahol sikerult megsutni a bal oldalamat. Szerdan reggel volt egy telefonbeszelgetes az ex ceges ugyvedekkel az interjuval kapcsolatos tudnivalokrol, es itt ert mindenkit egy kellemetlen meglepetes, ugyanis azok a papirok/engedelyek amiket elkoltozesunk elott megkaptunk lejartak, igy mi ESTA-val jottunk ki most mint a turistak, es mint kiderult ez hiba volt. Ezzel a statusszal ugyanis nem kaphatunk zoldkartyat, de ezt nekunk senki nem mondta. Az eddig ugye velunk nem tul sokat torodo ugyved ekkor hirtelen nekiallt keresni egy helyi partnert, es ebed utan mar a belvarosi Bevandorlasi Hivatalban ultunk vele - orankent 400 $-ert. Ez a no amugy eleg talpraesett es tajekozott volt, beszelt mindenkivel akivel lehetett, es megprobalta ravenni oket hogy visszamenolegesen hosszabbithassuk meg az engedelyunket, illetve toroljek az ESTA-s belepest es allitsak at a statuszunkat a megfelelore. Na ez persze meg ennel hatszor bonyolultabb volt, es a felet nem is ertettuk, de fo hogy a csaj tudta, mit kell tenni. Nem reszletezem, a kovetkezo napok de-oda szaladgalassal, stresszelessel, nyomtatvanykitoltessel, fenykepezessel teltek, kozben pedig igyekeztunk azert "nyaralni" is. Megneztuk az akvariumot Long Beach-ben, a Safari Parkot San Diegoban, az Endeavour ursiklot a California Science Center-ben, itt egy szuper kiallitas is volt az ekoszisztemarol, nagyon elveztuk. Meglatogattuk Robiekat, a volt ovinkat, Oscar dijatadot neztunk Santa Monican - hajra magyarok -, garazs partyztunk a volt szomszedoknal, nalunk vacsorazott a volt doktornenink, es ket delutan Anita is jott vigyazni a gyerekekre, hogy eljuthassunk vegre az uzletekbe is. Maga az interju a masodik het keddjen volt, hajnalban keltunk hogy a 7.15-os idopontra odaerjunk, mondanom sem kell, csak a biztonsagi beleptetesen atjutni tovabb tartott, mint amikorra a behivo szolt, de mint kiderult ezek csak tajekoztato dolgok, mindenki akkor kerul sorra amikor sikerul, ugyintezotol fuggoen. A varakozast leszamitva jol ment minden, egy kivetelesen ertelmes ugyintezot kaptunk aki nem kotozkodott semmin, sot a korulmenyekhez kepest jol elbeszelgettunk, ugyhogy meg is lett a jovahagyas, csak kozben meg a masik ugyunk nem zarult le - mehettunk azon nyomban vissza a Bevandorlashoz. Az mar csak a hab a tortan, hogy ott eppen leallt a rendszer es nem is indult mar el, igy a negyunkbol csak kettonknek lett meg a Nagyon Fontos Pecset, igy masnap Tibor mehetett meg egyszer vissza. Vegul minden papirt sikerult allitolag bekuldeni, par heten belul kiderul hogy tenyleg sikerrel jartunk-e. A gyerekek amugy a rengeteg hivatali varakozast nagyon nagy turelemmel viseltek, igaz mindig be volt nekik igerve egy kis frozen joghurt vagy fagyi. Elrepult gyorsan a ket het, maris pakolhattunk ossze, es szomoruan alltunk a repteren hogy el kell hagyni a napsutest. A visszafele ut is esemenytelen volt, csak attol kaptam kisebb infarktust hogy a leszallasnal az ablakbol havas mezoket lattam. A jetlag errefele sokkal jobban hazavagott mindenkit, a gyerekek legeloszor kedden tudtak suliba menni, de csodak csodaja kibirtak ebren az egesz hetet a hajnali kelesek mellett.
Feltoltottem par fotot, szerintem felismeritek ti is a regi helyszineket rajtuk, ha lesz idom csinalok majd then-and-now kepeket is.
