A tavalyi olasz nyaralasunkat sokat emlegettek a gyerekek, Marci par havonta megkerdezte mikor megyunk ujra abba a vidamparkba, Juli a medencet emlegette, ugyhogy iden nem volt mas valasztasunk mint visszamenni Jesolo melle. Ugyanazt az agriturismot foglaltam mint tavaly, ennek tenyleg idealis az elhelyezkedese, merete, a nagy es tiszta sajat medenceje, nomeg az ara. (Az apartmanok takaritasat ugyan mediterran modon vegzik, azaz porszivot nem hasznalnak, megelegszenek a felsopressel es felmosassal, de ez meg belefer.)
A kanikulat iden elkerultuk, ket esos delelott is volt amikor nem tudtunk furodni, cserebe viszont nem is sultunk meg. Ebedre szokas szerint foztem valamit, aztan siestaztunk - mindenki hamar belejott a szunyokalasba, - este pedig johetett a parti elet. A jatekterem reszet szerencsere elso ket nap kipipaltuk, utana beertek a bickilzessel vagy csak a setanyon nezelodessel, no meg persze gagyivasarlassal. Talaltunk par uj ettermet ahol finom friss halakat es egyeb tengeri herkentyuket ettunk, felfedeztunk egy uj glutenmentes pizzazot, es utolso este egy olyan helyet, ahol minden rantott dolgot glutenmentesen keszitettek specialitaskent. Termeszetesen en betoltam napi 2-3 kavet, a tobbiek meg ugyanennyi fagyit, mindenki boldog volt. Egy hajos kirandulast tettunk iden is, ezuttal Burano szigetere. Kineztem egy kicsit kevesbe frekventalt kikotot a felszigetunk vegen ahonnan 15 perc alatt at is lehetett erni, persze onnan aki akar meg hajozhat tovabb Murano, Torcello majd Velence fele. Burano egy pici sziget, a szines hazairol es a csipkekeszitoirol hires. Mindkettonek van legendaja, a hazak allitolag azert lettek ilyen szinesek, mert egy halasz az oszi kodben nehezen talalt haza, es kitalalta hogy rikito szinure festi a hazat, majd ot kovettek hamarosan a tobbiek is, igy egy utcaban most lila, pink, zold, sarga, voros, kek, narancs hazak sorakoznak. A csipkeveres tortenete mogott egy sziren es egy huseges halasz all, olvassatok utana:) Amugy Burano torteneterol es legendairol egy nagyon kedves kis szinezos konyvet lehetett kapni olasz es angol nyelven, amit el is olvastunk a gyerekekkel, igy szerintem nekik is tobb emlekuk marad a helyrol. Helyi szuvenirkent vegul nem csipket hanem uveg ekszereket vettunk az egesz csaladnak egy helyi mestertol, aki Muranon kesziti a lancait, karkotoit es kis szobrait. Itt Buranon is van par csatorna mint Veleceben, de gondolazni itt nem lehet, picike a hely. Azert az egyik partjan egy hangulatos kis etteremben ettunk egy kis halat - mi mast -, es megkostoltuk a bussola nevu helyi edesseget is, amit a halaszfeleseget sutottek az utra a ferjeiknek: ez tulajdonkeppen egy egyszeru vajas/tojasos vanilias kekszfele. Szerencsere volt a peksegben habcsok is (meg fagyi), ugyhogy a gyerekek inkabb azt ettek, Marcinak a keksz unalmas volt. Delutan vissza is hajoztunk Jesoloba, igy meg boven maradt ido tengerparti pancsolasra. Foszezon leven rengetegen voltak a parton mindig, kiveve az esos napokat, de delutanra szerencsere ritkult a tomeg es mar jol lehetett jatszani a sekely es jo meleg vizben, no meg ujabb nehany tonna kagylohejat gyujteni.
Az egy het dolce vita hamar elment sajnos, hazajottunk, es itthon a Kopaszi gaton meg a budaorsi uszodaban probaljuk kielegiteni a gyerekek viz(part)igenyet.
