Iden Tirolban sieltunk. Ez ugy tortent, hogy megkerdeztem egyik nap a suliban egy csoport anyukat, hogy ok hova jarnak, mire az egyik mondta hogy hat Kitzbuhelbe. Megneztem a szallasokat es talaltam is egy elfogadhato aru apartmant (a februar teljes foszezon, alig marad szabad hely), gyorsan le is foglaltuk es vartuk a szunetet. Aztan indulas elott nezegetve rajottunk, hogy ez Tirol egyik legpuccosabb varosa (pont a legsznobabb anyukat kerdeztem), luxusuzletekkel es horrorisztikus aru hotelekkel. Szerencsere a siterep maga hatalmas, 250 km palyara ervenyes a siberlet, tobb falut es hegyet kot ossze, igy inkabb a szomszed falu sisulijat valasztottam (epp a Kempinski hotel mellett). A gyerekek, foleg Juli nagyon lelkes volt, orultek a honak, a hegyeknek, es alig vartak, hogy reggel mehessenek a sisuliba, nem kellett oket nagyon noszogatni. Itt az osztrak szokasnak megfeleloen egesz napos a suli, delelott es delutan is ket ora, kozte masfel ora ebedszunet, amikor szinten vigyaznak a kolyokre ha akarod - plusz penzert persze - igy a szulok egesz nap sielhetnek, vagy pihenhetnek a SPA-ban. (Aztan meg beadjak a kolykoket a Kids club-ba, es igy egesz nyaralas alatt nem is kell veluk foglalkozni, idealis, nem?) Mi az ebedet egyutt toltottuk inkabb, a gyerekpalya labanal levo kis csaladi etteremben ettuk a jo kis tiroli kaloriadus fogasokat, a gyerekek persze minden nap virslit es sult krumplit. Marci az elso nap meg a babypalyan gyakorolt, de masnaptol o is csatlakozott Juliek kezdo csoportjahoz a kek palyan, hamar megtanultak a csakanyos felvono hasznalatat, es ott gyakoroltak egyutt egesz nap. Egy kedves lanyt kaptak oktatonak, aki angolul vezette a vegyes holland-magyar-ausztral-orosz gyerekcsapatot. Juli nagyon megkedvete, es lett egy kis baratnoje is az egyik holland kislany szemelyeben, szokasahoz hiven hamar beilleszkedett. Marcit szerintem a lesiklas fogta meg, ha nem okatatoval ment, leginkabb csak egyenesen zuzott volna le a hegyrol. Szinte minden nap ugy kellett lekonyorogni oket a palyarol, reggel kezdes elott mar fel kellett menni veluk, es delutan is csak a vattacukorra voltak hajlandok lecsatolni. Egyik nap esett az eso folyamatosan, akkor csak delelott sieltunk, de a tobbi napot vegig nyomtak a suliban. Penteken volt egy zaroverseny, igazi szlalompalyan kellett lejonniuk, a kezdok azert a legfelso meredek szakaszt kihagytak. Nagyon ugyesek voltak, mindketten remekul lecsusztak, a nap vegen pedig buszken allatak fel a dobogora. Mindenki kapott ermet es oklevelet, meg egy kis "bizonyitvanyt" arrol, mi mindent tud mar - ez jovore hasznos lesz, tudjuk hol kell folytatni.
Delutanonkent bementunk Kitzbuhelbe csavarogni, ettunk vattacukrot, lovaskocsikaztunk, es persze neha beultunk vacsorazni is, neha meg csak otthon foztem. A kozponti olasz etteremben (es meg tobb helyen) amugy a szemelyzet nagy resze, a felszolgalok es a pizzasuto fiu is magyar volt.... A helyi furdore mar nem maradt energiank, este mindenki szepen kidolt. Tudtuk volna meg ezt az eletet elvezni hetekig... de a szunetnek vege volt (es a nyaralaspenznek is), haza kellett jonni. Az ut amugy kevesebb mint 5 ora innen Pragabol, de a szombati turnusvalatasoknal nagyon nagy dugok vannak Munchentol, ugyhogy jo valasztas volt vasarnap menni es szombat delutan jonni csak vissza, igy eleg jol megusztuk. Pragaba visszaerve szerencsere tavasz vart minket, orulunk a napsutesnek, bar ha meg visszaterne a tel par napot biztosan szivesen csuszkalnank egy kozelebbi hegyen.
